Hogy ne legyen olyan sötét a nemzetközi megítélésünk, kiglancolták Veszprémet mintavárosnak, amit már lehet mutogatni a külföldi nagyköveteknek, és ahol eljátszhatja az elégedettre idomított statiszta lakosság, hogy itthon aztán minden rendben van, zéró zokszó, s minden más csak aljasul felhabosított rágalom. Pedig az igazság az volt, hogy ha a királyi alvállalkozók eutanázia-fülkéket állítottak volna fel az állami hivatalokban és játszótereken, japán mintára, már rég eldugultak volna a többszörös túljelentkezéstől. (A japánoknál is a túlzott népszerűsége okozta a projekt bukását. Személyigazolvánnyal, vonalkódos végrendelettel vagy szülői beleegyezéssel + állami jóváhagyással lehetett aktiválni a gépet és megkezdeni a folyamatot. Olyanoknak ajánlották, akik már visszavonhatatlanul kiábrándultak az életből, nem látnak több perspektívát benne, sem az értelmét bármilyen folytatásnak. Megnyomták a lila gombot, és jött az illatos halálgáz. A testeket naponta ürítették a halottas-tartálykocsik. Mindennek itthon, a jelenlegi politikai környezetben, már nagyon rossz üzenete lenne.)

Szerencsére nem csak én láttam, mármint így a dolgokat, azt, hogy nem jó irányba tartunk. Ekkor kezdődtek az első utcai zavargások, pedig előtte, úgy másfél évig tök jó volt minden, ömlött a pénz ahova kellett, a szegénység jelentősen csökkent, mindenki mosolygott, a kórházak pedig négy csillagos szállodák szolgáltatásaival vetekedtek. 

Egyszer a Kubai Máté téren egy tekintélyes felkelést pillantottam meg. A rendőrség sorfalat alkotva szorította mind hátrébb a hőzöngő egybegyűlteket, az épületek arcát dühös lángok festették lázszínűre, forrt a levegő. Könnygáz illat, vízágyú szag. Apró, de gigantikus tűzharc nyomai. Másnap a Közhírben egy szót sem mondtak az incidensről: a Csendes-óceán fölött eltűnt egy MegaPlane félmillió utassal a fedélzetén, Brazíliában sztrájkolnak a meteorológusok, a párizsi köztársaságban pedig nem adtak evőpálcikát egy görög étteremben egy német nőnek. Szerb szervkereskedők megfújták egy amerikai rabbi egyik veséjét egy vietnámi szállodában. A svájci Birodalomban a koalák jogaiért tüntettek a transzvesztiták, Iránban meg átadtak egy újabb plazmagenerátoros fúziós erőművet, de a zavargásokról semmi. A valóság eltűnt egy alapos hírzárlat homlokzata mögött.
A városban egyre több fekete busz rohangált, azt rebesgették, hogy nagyszájú embereket visznek el. Valahova. Akkor tudatosodott bennem, hogy nagy a baj.

Mivel Hunor sok bölcsességet tudott improvizálni, hamarosan ki is adták kedvenc aforizmáit egy Sárga könyv nevezetű kis e-book-ban, és minden család könyvespolcán legalább egy példánynak kötelezően lennie kellett. A kacskaringós életbölcseletektől hemzsegő kötet mindenkinek kellett, főleg mert ingyen volt. Ebben a megkerülhetetlen műben Hunor egyik meredek kiáltványa szerint „a fogyatékosság ugyanolyan bűn, mint a csóróság, de facto”- el is vette a Fogyatékosok Házának támogatását, mondván, nem betegek azok, csak szellemileg lusták, tessék dolgozni, a munka nemesít.
Elmélete szerint a fogyatékosságot a Nagy Úristen mérte rájuk, így adva nekik kihívást, hogy legyőzzék, mitől majd nemesedni fognak.

I. Hunor kezdetben népszerű intézkedéseket hozott, hullámzott a lakossági elégedettség, minden szép és jó volt. Az egészségügy felpörgött, a transzplantációk felgyorsultak, minden harmincadik évét betöltött magyar állampolgárnak járt 1 ingyen máj, amennyiben elhasználódott a régi - ha hazai épp nem jutott, akkor import -, ám a Közértekben kapható, fogyasztási májakért még mindig fizetni kellett. A király egészségügyi reformjának idétlen indulószlogenjét a Magyar Közlöny is lehozta: „Nem a gyógyszertámogatást kell a duplájára emelni, hanem a lakosság szíveskedjék feleannyira betegnek lenni”.

Váry Csaba mozgolódásairól 2063-ban hallottam először, csak később veszi majd fel az I. Hunor nevet. Pár éve még ő volt a Harminckettedik kerületi rendőrfőkapitány, de a szélsőséges nézetei miatt kirúgták a testülettől. Utána politikai aktivista lett, számos videó keringett a különböző megosztókon, melyekben azt az elméletét fejtegeti, hogy Magyarország egyetlen esélye, ha visszaállítják a királyságot...amúgy az Itáliai Köztársaságban is szakszerűen működik a királyság intézménye évek óta. Nincs mitől tartani. Ezeket a felvételeket ijesztően sokan nézték, lájkolták és osztották meg. A retorikában profi Váry beszédei akadémikus higgadtsággal indultak, és csak lassan fokozódtak viharos, uszító őrjöngéssé. Üzenete többnyire közérthető, hangja többnyire lágy, és ha nem azt mondja, amit mond, kiváló szinkronszínész lehetett volna.

Ma ételosztás volt a Blahán, de utána nem csavaroghattam el, mert rögtön kezdődött a lakossági fórum a Corvin Centerben, ahol túlélőcsomagokat kaptunk és kiképzést, már aki rászorult, aki ennyi idő alatt még nem edződött bele a helyzetbe.  Tegnap a Műcsarnok romjainál összefutottam valakivel, aki kajára akart volna cserélni velem pár használt perifériát, de elszaladtam. Nem tudom, ki volt, az arcát nem láttam. Végül egy lezuhant, szintetikus parfümöket áruló lebegőbódé roncsai mellett húztam meg magam éjszakára. Etanolkádakról álmodtam

- 0 -

nem vagyok panaszkodós, de nekem ez már sok. Egyre fogy a szőnyeg a hadilábon álló lábunk alól, hogy így mondjam. Aki nem a királlyal van, az ellene van, szorul hát a hurok az ellenállók népes tábora körül. Kevesen mernek átállni hozzánk a király seregéből, de volt már rá példa.  

és a légvédelmi szirénákhoz már hozzászoktam, de ahhoz a helyzethez képtelen vagyok, hogy egy ideje nem tudok elvergődni egy tisztességes fodrászhoz, főleg, mióta bevonultak a Gépek a fővárosba. Most nézd meg a hajam, nem frizura ez, összevissza áll, tudod, ki vágta legutoljára? Valami tábori borbély a Nagyvárad téri barikádnál. Mióta I. Hunor trónra lépett - arra a trónra, amit maga barkácsolt még a nem-király korában -, minden megváltozott. Kezdetben, még a civilizált szócsaták időszakában, a király azzal érvelt a polgárháború ellen, hogy nem elég környezetbarát, a nép pedig azzal vágott vissza, hogy a hegemónia sem az. Mert a király megmondta, hogyha a "hozzáállás nem lesz megváltozva, akkor be lesz avatkozva", az Ellenállás meg erre azt reagálta, hogy okés, akkor a polg.háború meg roppantul ki lesz törve. De ez a felkelés más, mint a többi. Nem annyira halálos. Mivel a király nem állat, és végtére is a legmodernebb időket éljük, rájött, hogy nem kell annyi emberéletet beáldozni itthon egy buta kis felkelés miatt, ezért döntött a Gépek bevetése mellett. A haditechnika is tart már ott, hogy ne kelljen értékes emberi életeket kioltani. Ezek a Gépek úgy néznek ki, mint abban a régi csillagos-háborús filmben a Birodalmi lépegetők: négy lábon állnak, zakatolnak, becserkésznek, likvidálnak. Azt olvastam az ingyen szórt Népszavában, hogy precíziós, koncentrált energianyalábbal megbénítanak, majd lehajolnak érted, a szájukba vesznek és lenyelnek, busz nagyságú belsejükben túszul ejtenek, és ha megtelt a pocijuk, a gyűjtőtelepeknél ürítenek ki magukból. Minden falánk, robusztus masina a gyomrában szállítja a bázisra az aznap leszüretelt fogolytermést, ott leguggol és kinyomja mind, a katonák meg összekapkodják őket, mielőtt elszaladhatnának - én még nem láttam ezt, de muris lehet. Nem bánnám, ha egy Gép elkapna, csinos hadifogoly lennék, még így, kócosan is, meg legalább eljutnék pár szép helyre. Ingyen. Idén még úgyse nyaraltam... Groovy, mi?