Ma ételosztás volt a Blahán, de utána nem csavaroghattam el, mert rögtön kezdődött a lakossági fórum a Corvin Centerben, ahol túlélőcsomagokat kaptunk és kiképzést, már aki rászorult, aki ennyi idő alatt még nem edződött bele a helyzetbe.  Tegnap a Műcsarnok romjainál összefutottam valakivel, aki kajára akart volna cserélni velem pár használt perifériát, de elszaladtam. Nem tudom, ki volt, az arcát nem láttam. Végül egy lezuhant, szintetikus parfümöket áruló lebegőbódé roncsai mellett húztam meg magam éjszakára. Etanolkádakról álmodtam

- 0 -

nem vagyok panaszkodós, de nekem ez már sok. Egyre fogy a szőnyeg a hadilábon álló lábunk alól, hogy így mondjam. Aki nem a királlyal van, az ellene van, szorul hát a hurok az ellenállók népes tábora körül. Kevesen mernek átállni hozzánk a király seregéből, de volt már rá példa.  

...Nem csak mi, az egész világ beőrült. Talán a pár éve lezajlott napkitörés miatt, az kavarhatta meg világszinten ennyire a fejeket, de ezt a tudósok vitatják. Talán akkortól datálható ez a globális blackout, amikor mindkét pápát elrabolták iszlám radikális reformátusok az izraeli körútjuk során, azóta sincsenek meg. A videómegosztós találgatások szerint Kubába hurcolták őket, ott rostokolnak

...reggel elgázolt kutyust találtam a Klinikáknál, a beomlott metrókijárat mellett, de nem fogyasztottam belőle, ebédre sem! Megvárom, míg újra nyitják a MeatBucks-okat. Vajon milyen lehet egyszerre két WurstBurgerbe beleharapni? - napok óta ez a kalóriadús kérdés kering a fejemben, nem tudom, lelkem mely bugyrából merült fel. Tán valamelyik előző életem visszhangzik bennem. Groovy, mi?
Mindezek ellenére arcom töretlen, optimistán előre áll agilisan, nem stresszelem magam holmi forradalmacskák miatt - akinek szép szíve van, velem tart! - szoktam mondani szikrázó mosollyal, vagy anélkül

...egy kiégett holomozi előterében találtam menedéket délutánra. Kicsit aludtam is, de végig háborús lázálmok kínoztak, trailerek és reklámok nélkül... Így nem is bántam, amikor valakik durván felébresztettek és elzavartak, nem ismertem őket, nem láttam az arcukat. Elszaladtam. Az egykori Pill-Wax disco-kávéház maradéka mellett elszáguldva berohantam egy új építésű, de félig már leborult házba. Sebes jöttömmel lesodortam egy elkoszolódott, régi falinaptárt, ami a 49 éves Donatellácskát kínálgatta. Az art deco utánzat bútorok lenejlonozva várták a soha be nem költöző gazdijukat. A holokandalló feletti tükör elkapta a tekintetem. Kendőzetlen szemekkel szemléltem magamat. Ez meg ki? Felöltözve, mégis pucéran álltam a tükör előtt. Szemeimen át kilógott megtépázott lelkem. Felülemelkedett kajánsággal bámultam egykor oly kívánatos, de mára már megereszkedett önmagamat. Körülnézek, hátha találok valami használhatót, vízmelegítőt, fazekat, rézdrótot, bontott droid alkatrészt, ilyesmit. Hideg van. Látom a hideget. A radiátorok még be sincsenek szerelve, egy sem, nem is lesznek már, ingyen van az őszi hűvös